[8-1]
| szerelem legszebb.
Szeretet a legszebb szo.
Szeretni.
Boldog lenni.
Ölelj és csókol.
Örülj,szeress örökre!
(Saját vers) |
Mi a szeretet
Ki a szivével érez az ne szégyelje kimutatni
a szép érzelmeket más előtt bűn takargatni
Mert aki kitudja mutatni az el is várhatja
másoktól is hogy tiszta szívvel és lélekkel
fogadják el és szeressék őt,mint amilyen.
Ha pedig nyitottsága mégis zárt ajtókra talál
gondolkodjon el azon,hogy rossz helyen él
és keresse azt aki méltó az ő nemes szivére |
|
| |
|
Búcsú
Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.
Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.
Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.
Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra |
Kitartó szerelem!
Hogy milyen is egy kitartó szerelem?
Olyan,amit csak mi érzünk és nem feledem!
Rád gondolok és tudom hogy imádsz,
Csak szemedbe nézek,látom mit kívánsz.
Hűségemhez semmi fel nem érhet,
Mert nekem te vagy a fény,maga az élet!
Nélküled én már nem létezhetem,
Te vagy nekem,az igaz szerelem!
Veszekedéssel,együtt jön a bánat...
De béküléssel,tovább az imádat.
Minden mit te értem s én érted teszek...
Istenem...hisz oly jó veled!
Szívemben feltámadt a remény,
Mindörökre én a tiéd,s te az enyém legyél!
Felejthetetlen pillanatokkal lett tele életem
És mindezt neked,csak neked köszönhetem!
Köszönöm neked,hogy vagy és így szeretsz!
Köszönök mindent,mindent csak NEKED!
Érzem a percekben miket veled tölthetek,
Melletted,én mindíg újá születek!
Ne feledd el soha,e pár gondolatot,
Mert én neked,bármit megadhatok!
Lehoznám neked a csillagos eget,
Ha kérnéd,én bárhová veled megyek.
Remélem,az érzések soha el nem múlnak
És soha,soha sem halválnyúlnak!
Mert én hiszem...neked hiszem,
Ez egy SOHA NEM MÚLÓ SZERELEM! |
Valaminek vége..
Valami már hiányzik belőlem,
De nem tudom mi,nincs mit tennem...
Valami előbújt a szívemben,
És valami eltűnt most a lelkemben...
Te voltál az kedvesem,te voltál nekem.
De elmentél és itt hagytál engem.
Napjaim széppé varázsoltad,
Perceim mind csodák voltak.
Veled az élet is gyönyörű volt,
Te voltál az,kiért feljött még a Hold.
Most már nem vagy nekem,
Nem leszel többé már velem.
Érzem,napjaim céltalanul telnek.
A perceim,mostmár nélküled élem.
De nem is tudom mit reméljek,
Vissza jössz e,vagy már mégsem?
Nem tudom,vajon szeretném e...
Nem tudom,bízzak e még benne.
Ha újra velem lennél,éreznéd e még?
Ereznéd e újra,azt amit rég...?
Hiú ábrándokat kergetek talán...
Lehet,hogy csak egy álom voltál csupán...
Egy gyönyörű álom,mire még vágyom,
Ki felbukkant,egy magányos,nyári délutánon.
Egy óra,egy nyári,délutáni óra...
Ennyi volt és szerelem gyúlt újra.
Megismertelek és beléd szerettem.
Rám talált,ekkor egy nagyobb érzelem.
Most már nem vagy,nem vagy nekem,
Nem tudom miért,mivé lehettem?
Vagy te változnál?lehet hogy igen.
Én maradtam...neked nem kellettem.
Az idő...?mit sem ér ha nem érzed.
Ma holnap,a harmincadikat éled.
Én itt vagyok,hogy huszonegy
És mégis...nekem többet jelentett.
Melyikünk is a gyermek,te vagy én?
Ezen gondolkozz,csak egy kicsit még...
Neked több kell,nekem már semmi.
Én benned azt láttam,amit más senki.
Hát búcsúzom töled,én kis kedvesem,
Az utolsó levelem írom,de szerelmesen.
Kívánom,legyen boldog az életed,
De hogy nem velem,ezt már értheted.
Én mostmár csak egyre vágyom,
Egy olyan társra,kivel az élet egy álom.
És ha megtalálom?ő lesz a mindenem,
Míg a Földön létezik,igaz szerelem! |
| |
|
Küzdelem
Nesztelenül, csendben lépked Holdnak sugara,
Tán nem tudja, fekszem ugyan, de nem alszom,
S már szól ékes torkon hajnalnak dalos madara,
Hallgatom, nem zavart fel, s nem is haragszom.
Ez az éjszakám is hosszú, s álmatlan volt,
Nehéz a forgolódó fekvés, felkelek ágyamból,
Nem ült szememre az álom, számomra tán holt,
Vagy gondolatom űzte el. Ki, s mit ért a vágyamból?
Kint hajnali friss harmat ül gyenge zöldfűszálon,
Fülemüle gondtalan, csodás énekét hallgatom,
Nap, izzón, fényesen kél a messzi horizonton,
Némán, lélekbajom fájdalmát, könnyezve jajgatom.
Lombos fák leveleit lágyan mozgatja a szél,
Hangot hallok, valamit susog, valamit suttog,
-hát újra egyedül lettél- s egyre csak beszél,
Gondolatom kereke nem pihen, forog,s kattog.
És igen! Hogy én legyek a csend, akarom,
S a dal szívedben, vad vágyakat keltő,
Ki a Napot előled akaratlanul sem takarom,
Az egy igaz őszinte szerető, az óvó, a féltő!
| |
|
Mig élek örökké szeretlek!
Volt egyszer egy lány, teli álmokkal,
Az élet rögös utjait, Ő csendesen járta.
Nem akart szeretni, s félt a csalódástól,
Ezért inkább elzárkózott a világtól.
Tele volt álmokkal, s vágyai is voltak,
De hallgass figyelmesen, mit mondok róla.
Jött egy fiú a lány szívébe lopta magát,
Ettől a perctől minden más lett mamár
A lány megosztotta gondolatait, álmait, vágyait,
Neki adta testét, lelkét, szívét, és mindenét.
A fiúkörüljártak,nappal a gondolatok,
Ő jelentette az igazi boldogságot.
A lány boldogságukért mindent megtett,
Vakon bizott a fiúba Ő volt az élete.
De egy napon minden tönkre ment,
Valami megváltozot a fiú szívében.
Kegyetlen lett a fiú, örült ha bánthatta szóval,
Ridegen nézte ahogy a lány könnyeit hullata.
Megalázta, majd közben mondja hogy szereti,
Furcsa szerelem volt ez a fiú részéről.
Teltek a napok a hetek a hónapok,évek,
A lány bizott benne minden a régi lett.
Hisz ő megtesz mindent szerelmükért,
És egy nap rájött hogy a fiú megcsalta szívét.
Nem akarta elhinni, amit a fiú tett,
Oly hosszú idő után derült ki minden.
Nem akarta, nemtudta elfogadni,
Mig vele volt a fiú, közben volt valaki.
Hazug volt a csókja, az ölelése,
Hazugság volt, hogy mást nem szeret.
Talán akkor az sem volt igaz,mikor mondta,
MIG ÉLEK ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGLAK!!!!!!!!!!!
Most a lány részére ujra megszünik a világ,
Mert a fiú jelentette, a világott neki.
Hissz Ő tanította meg igazán szeretni,
De Ő tanította azt is hogyan kell gyűlölni.
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés